Oldalak

2009. június 24., szerda

Vámos: Sánta kutya

Véletlenül megint Vámos került a kezembe, de egy darabig elég belőle.
Ez egy súlyos, nehéz könyv. Története egy 1910-ben született nőnek, akivel először kislányként találkozunk egy felvidéki, főleg svábok lakta faluban.
A kislányt szülei az apai nagyszülőkre bízták pár éves korában; anyukájáról szinte semmit se tudni, az apjáról is alig, de tán az sem igaz. A nagyszülők nagyon svábok (ezt nem dicséretképp írom), a magyart törik, a kislányt nem szeretik. Bántják tettleg és lelkileg is.
Van némi Árvácska-érzet ebben a fejezetben, de nyilván ez a téma sajátossága.
Láthatjuk Évát bakfislányként, fiatalasszonyként, anyaként, forradalmárként, láthatjuk megöregedni, tönkremenni -és sajnálhatjuk a kiszolgáltatottságáért, a Nagy Magyar Valóságért.
Nyilván elég pontos korrajzot kapunk, tipikusnak mondható életutat, de ettől még nem könnyű erről olvasni.
A vége meg aztán egyáltalán nem tetszik, teljesen megöregedve, némi skizofréniával, elmagányosodva... nem tetszik, na, nyögvenyelős és fárasztó nekem a vége.
Hivatalos ismertető:
Nők mozgatják a világot, kétlem, hogy ők a gyöngébb nem, inkább a szebb és jobb igen. A rossz általában férfiak műve, a jót majdnem mindig nőknek köszönhetjük. Ők szülnek valamennyiünket, ám amilyen balszerencsések, rendszerint ők is temetnek el. Asszonyi sors Magyarországon a múlt (XX.) században - hit, hazugság, hála, tisztelet, bizalom, remény, igazság, szerelem, derű. Göröngyös út az Én-től az Ő-ig.Úgy érzem, egyebek közt azért érdemes élni, hogy másokat megörökíthessünk, regényben, szoborban, képeken, vagy akár élőszóban. Magunk is megörökíttetünk, többszöröződik a ránk mért idő, ha továbbadjuk életünk hazugságait és igazságait. E könyvvel azt szeretném továbbadni, amit nőkről és nőktől tudok, térdet s fejet nékik hajtván, szívből, igazán.
Értékelés: 10/6

Nincsenek megjegyzések: